Nemzetprogram

Ki a magyar?
>
> Kövecses Zoltán
> ELTE Amerikanisztika Tanszék
>
> A címben szereplő kérdést már számosan feltették és válaszoltak rá.
> Közöttük
> a magyarság mibenlétének kérdésével foglalkozó legelismertebb magyar írók,
> költők és kutatók is, például Babits Mihály, Németh László, Illyés Gyula.
> Nehéz bármi újat mondani utánuk, de a kérdést újra és újra felteszik és
> feltesszük, mert a körülöttünk levő változó világ állandóan kikényszeríti
> az
> újabb és újabb válaszokat. A kérdésfeltevés apropója ma Magyarországon az,
> hogy a liberális értelmiség (és a hozzájuk hasonló módon gondolkodó
> emberek)
> úgy érzi(k), hogy a nemzeti oldal kisajátítja a maga számára a magyarságot
> mint fogalmat (kategóriát). A liberális értelmiség reakciója erre az, hogy
> olyan meghatározásokat ad a magyarsággal kapcsolatosan, melyek alapján ők
> ugyanúgy bennefoglaltaknak a magyarság fogalmában, kategóriájában, mint
> bárki más, és melyek alapján semmivel nem tűnnek "rosszabb magyarnak" vagy
> "kevésbé magyarnak", mint az az oldal, amelyik kiszorítani igyekszik őket
> a
> magyarság kategóriájából, vagyis mint az az oldal, amelyik azt állítja,
> hogy
> vannak olyan emberek is ebben a hazában, akik nem írhatóak le megfelelően
> a
> magyar szóval, akikre nem alkalmazható a "magyar" mint jellemző, mint
> tulajdonság.
>
> A liberális értelmiségnek csak a Magyar értelmező kéziszótárt kell
> felnyitnia, és máris olyan meghatározást talál a magyarságról, amely
> alapján
> joggal kérheti ki magának a magyarság kategóriájából történő kirekesztésre
> való törekvést. Az akadémiai Magyar értelmező kéziszótár szerint a magyar
> szó témánkhoz kapcsolódó meghatározása a következő:
> magyar | I. mn Tömegében Mo.-on élő, finnugor nyelvű <nép>, ill. ehhez v.
> Mo.-hoz tartozó, vele kapcs., rá jellemző (röv.: m.).
>
> Ezen meghatározás alapján természetesen mindenki, aki ebben az országban
> él,
> és tud magyarul, a magyarság kategóriájának teljes tagja.
>
> Leegyszerűsítve a "tényállást", azt mondhatjuk, hogy az egyik fél a
> másikat
> kirekeszteni igyekszik a magyarság kategóriájából, míg a kirekesztett fél
> ennek jogosságát tagadja, és azzal érvel, hogy olyan világos, egyértelmű
> és
> széleskörűen elfogadott meghatározások alapján, mint például az akadémiai
> kéziszótáré, ő is tagja, és teljes tagja, a kategóriának. Másik ilyen
> definíció, amelyik fel-feltűnik ezekben a vitákban a liberális (de nemcsak
> liberális) oldalon az az, hogy "magyar az, aki magyarnak vallja magát".
> Márpedig a liberálisok is magyarnak vallják magukat.
>
> Hogy megelőlegezzem a dolgozat végkövetkeztetését, én azt állítom, hogy
> egyik félnek sincs igaza. A nemzeti oldalnak nincs igaza, mert a magyar
> liberális értelmiség is (vagy más hasonló módon gondolkodó ember)
> természetesen magyar, de a liberális értelmiségnek sincs igaza, mert egy
> bizonyos és valódi értelemben ők kevésbé teljes, kevésbe reprezentatív
> vagy,
> a használandó terminológiával élve, kevésbé prototipikus tagjai a
> magyarság
> kategóriájának, mint a nemzeti oldalon állók java.
>
> A kategóriák-fogalmak meghatározása
>
> Állításom igazolására a nyelvtudomány egy, az utóbbi 30 évben kialakult
> irányzatának, a kognitív nyelvészetnek az eszköztárát használom fel. A
> kognitív nyelvészet megkérdőjelezi a hagyományos strukturalista fogalom-
> vagy kategória-meghatározás érvényességét, amely alapján a fogalmak, mint
> esetünkben a magyarság, meghatározhatóak a lényegi jellemzők vagy
> tulajdonságok egy állandó halmazával. A jellemzők ilyen állandó halmaza
> lehet a magyarság esetében az a két tulajdonság, melyet az akadémiai
> Értelmező kéziszótár említ: "Tömegében Mo.-on élő, finnugor nyelvű." De
> felhozhatjuk példának a fenti második meghatározást is, amelyben a
> felhasznált jellemzők száma mindössze egy: "aki magyarnak vallja magát".
> Az
> ilyen és ezekhez hasonló "magyarság-meghatározások" látszólag tökéletesen
> igazolják a liberális nézeteket. Ők is itt élnek és magyarul beszélnek.
> Ezzel a vita részükről lezárható, hiszen a magyarságot meghatározó lényegi
> jellemzők (itt élnek és magyarul beszélnek) rájuk is érvényesek, és ezért
> ugyanolyan tagjai a magyarok közösségének, mint bárki más. A kérdés
> azonban
> az, hogy az efféle meghatározások helyesek-e, és hogy általában ilyen
> módon
> határozzuk-e meg kategóriáinkat (bármilyen kategóriánkat, legyen az a
> szék,
> a madár, a játék, az érzelem, a szerelem, vagy éppen a magyarság
> kategóriája).
>
> Az ilyen típusú meghatározásokból az következik, hogy (1) a kategória
> minden
> tagja rendelkezik a kategória lényegi jellemzőivel, hogy (2) a kategória
> minden tagja egyformán "jó" tagja a kategóriának, és hogy (3) a kategóriák
> határai nem változnak, hanem stabilak és rögzültek. Az első következmény
> abból adódik, hogy a felfogás szerint csak az lehet a kategória tagja,
> vagy
> példája, aki (ami) rendelkezik a kategória lényegi jellemzőivel. Ha valaki
> vagy valami nem rendelkezik a szükséges és elégséges egy vagy több lényegi
> jellemzővel, tulajdonsággal, akkor az eleve nem lehet a kategória tagja. A
> második következmény abból adódik, hogy ha a kategória minden tagját
> ugyanazok a lényegi tulajdonságok jellemzik, akkor a kategória mindegyik
> tagja egyformán "jó" példája kell, hogy legyen a kategóriának. A harmadik
> következmény abból fakad, hogy ha a kategória azoktól a lényegi
> jellemzőktől
> lesz azzá a kategóriává, ami, akkor a kategóriák stabilak és rögzültek,
> hiszen ha a lényegi jellemzők változnának, akkor már más kategóriával
> lenne
> dolgunk, amelynek más tagjai lennének.
>
> Ezt a klasszikusnak nevezett fogalom-meghatározási módot azonban mind
> elméleti, mind kísérleti kutatások cáfolják. A fogalmak azon
> meghatározása,
> mely szerint a fogalmak a lényegi jellemzők állandó halmazai, nem állja
> meg
> a helyét. Ludwig Wittgensteintől fogva gondoljuk, de a 70-es évek óta
> biztosan tudjuk, hogy fogalmaink-kategóriáink nem így épülnek fel, a
> kategóriák tagjai nem ilyen módon alkotnak kategóriát, vagyis nem igaz az,
>
> (i) hogy a kategória minden tagja rendelkezik a kritériális, lényegi
> tulajdonságokkal,
> (ii) hogy a kategória minden tagja pszichológiailag egyformán jó példája a
> kategóriának, és
> (iii) hogy a kategória lényegi jellemzői merev, nem változó határokat
> szabnak az egyes kategóriáknak.
>
> Kognitív pszichológiai kísérletek tucatjai bizonyítják, hogy például a
> szék
> kategóriájának nincsenek a kategória minden tagjára jellemző lényegi
> tulajdonságai. Ugyanígy a magyarságénak sincsenek. A kategóriákat
> absztrakt
> prototípusok határozzák meg, melyek a kategóriák legjobb példáira épülnek.
> Szintén kísérletek igazolják, hogy például a szék kategóriáját az "tartja
> egybe", a kategória tagjai (vagyis a különböző fajta székek) azáltal
> kapcsolódnak össze egy fogalommá, amit Wittgenstein "családi
> hasonlóságnak"
> nevez. A kategória egyik tagja rendelkezik x és y jellemzővel, egy másik
> tagja y és z jellemzővel, egy harmadik tagja pedig x és z jellemzővel, de
> nincs olyan jellemző, amely megtalálható lenne minden tagban. Ebből
> következően a kategóriák különböző tagjai más és más jellemzőkkel
> rendelkeznek, melyek vagy egybeesnek a prototípus jellemzőivel, vagy
> közelebb, ill. távolabb vannak tőle. Ha bizonyos tagok jellemzői
> egybeesnek
> a prototípus jellemzőivel, akkor a kategória prototípikus tagjáról vagy
> példájáról beszélünk, ha nem, akkor több, többé vagy kevésbé prototipikus
> tagról vagy példáról. A kategóriáknak vannak tehát prototipikus és nem
> prototipikus tagjai. A kategóriákat használó emberek a prototípust
> megtestesítő tagokat a kategória "legjobb" példáiként, a prototípust
> kevésbé
> megtestesítő tagokat a kategória "jobb" vagy "kevésbé jó", vagy esetleg
> "nagyon rossz" tagjaiként vagy példáiként érzékelik. Mint látni fogjuk, a
> magyarság kategóriája is ilyen. Így aztán a kategóriák között átmenetek
> lesznek, és nem merev határok. A szomszédos kategóriákhoz közelítő
> kategória-tagokat az emberek mint a kategória "rossz", "gyenge", vagyis
> nem
> reprezentatív példáiként látják és értékelik, tehát a kategóriák tagjai
> között lesznek olyanok, melyek határesetek az illető kategória és a
> szomszédos kategóriák között.
>
> A magyarság kategóriájának meghatározása
>
> Láttuk, hogy a "magyar" fogalmának meghatározása az Értelmező kéziszótár
> szerint két jellemzőt vesz igénybe: a földrajzi helyet (Magyarországon
> élő)
> és a nyelvet (finnugor nyelvű). A szótár a két jellemzőt kritériális,
> lényegi jellemzőknek veszi, vagyis szükséges és elégséges feltételnek
> tekinti őket ahhoz, hogy valakit magyarnak nevezhessünk. Ennél azonban
> jóval
> bonyolultabb a helyzet.
>
> Amikor a magyarság meghatározásáról beszélünk, két alapvető dolgot kell
> figyelembe venni. Az egyik az, hogy az egyes magyarok, az egyes magyarnak
> nevezhető emberek egy csoportba tartoznak (azáltal, hogy magyarnak
> nevezhetőek), és ez a csoport bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, amely
> befolyásolja a magyarság lehetséges jellemzőit. A másik az, hogy az egyes
> emberek, akik a csoportot alkotják, egy hierarchikus rendszerbe tartoznak.
> Ez szintén hatással van arra, ahogy a kategóriát meghatározzuk. Vegyük
> először szemügyre, hogy milyen jelentősége van a magyarság fogalmának
> tisztázása szempontjából annak, hogy a magyarok egy bizonyos CSOPORTOT,
> egy
> NEMZETET alkotnak.
>
> Az egyes emberek egy embercsoportot alkotnak, ez a magyar nemzet. Mivel az
> embercsoport, a nemzet egy bizonyos fajta csoport, a nemzet mint csoport
> is
> rendelkezni fog mind a csoportok, mind a nemzet általános jellemzőivel.
> Ezek
> közül alapvető az, hogy a csoport tagjai együtműködnek valamilyen cél vagy
> célok elérése érdekében. A nemzetnek mint csoportnak elsődleges célja az,
> hogy fennmaradjon, és hogy tagjainak érdekeit és saját csoportérdekeit
> helyezze előtérbe más, a hierarchiában azonos szinten levő csoportok
> tagjainak és csoportérdekeivel szemben. A hierarchiát, amelynek a nemzet
> is
> része, így ábrázolhatjuk:
>
> 1. Élőlények, tárgyak bármilyen CSOPORTJA
> 2. Különböző NÉP- vagy EMBERCSOPORTOK
> 3. Különböző NEMZETEK (magyar, osztrák, román, horvát, amerikai)
> 4. A különböző nemzeteket alkotó NEMZETISÉGEK
> 5. A különböző nemzeteket és nemzetiségeket alkotó EMBEREK
>
> Vagyis mint minden ilyen célok és érdekek mentén létrejött embercsoport
> számára, a magyar nemzetnek is alapvető célja az kell legyen, hogy
> fennmaradjon, és hogy a lehető legtöbb a nemzethez tartozó ember számára
> biztosítsa egyéni érdekeinek és a nemzeti csoportérdekeknek az
> érvényesülését. Az egyéni érdekek közé tartoznak a különböző jogok, mint a
> szabadság, az esélyegyenlőség, az elfogadható élethez való jog stb. A
> csoportérdekek közé tartozik a magyar nemzet természeti, megtermelt,
> kulturális és szellemi értékeinek védelme és gyarapítása.
>
> Ki a (jobb) magyar?
>
> Az eddigi kutatások fényében és megelőlegezve elemzésünk eredményét, azt
> mondhatjuk, hogy mivel a magyarság nem definiálható bizonyos lényegi
> jellemzők segítségével (vagyis más kategóriákhoz hasonlóan, a magyarság
> fogalma sem definiálható a klasszikus módon), az alfejezet címében
> található
> kérdést is csak úgy tudjuk feltenni, hogy ki a prototipikusabb, a "jobb
> magyar", a "kevésbé jó magyar", a "rossz magyar" és a "nem-magyar".
> Hangsúlyozom, hogy a "legjobb magyar", "jó magyar", "kevésbé jó magyar",
> "rossz magyar" stb. minősítések nem értékítéletek, hanem csak azt fejezik
> ki, hogy a kategória egyes tagjai, példái prototipikus vagy kevésbé
> prototipikus, kevésbé reprezentatív tagjai vagy példái a kategóriának,
> hasonlóan ahhoz, ahogy a szék kategóriájának is jobb példája az
> ebédlőasztalnál használt támlás szék, mint a hokedli, a villamosszék, vagy
> a
> fogorvosi szék. A fentiek fényében a következő állításokat tehetjük.
>
> Az a jó magyar, akinek elsődleges célja a csoport, a magyar nemzet
> fenntartása. Ez konkrét formában azt jelenti, hogy mivel a magyar nemzet
> fenntartása elsődleges, igyekszünk mindent megtenni, hogy a népszaporulat
> nőjön és ne csökkenjen. Ennek egyik módja az abortusz lehetőségének
> visszaszorítása, másik módja a nemzet fizikai testének (az emberek)
> egészségi állapotának javítása. Azok, akik ezeket nem tekintik kiemelt
> célnak, és nem ezeknek megfelően tevékenykednek, kevésbé jó magyarok a
> kategóriában elfoglalt helyüket illetően, mint azok, akik igen.
>
> Azok, akik a magyarok szabadságjogait, esélyegyenlőséghez való jogát, az
> elfogadható élethez való jogát nem tartják elsődlegesnek, és nem ezen
> jogok
> biztosításán fáradoznak, kevésbé jó magyarok, mint azok, akik igen.
> Például
> azok az állami és politikai vezetők, akik a törvényben foglaltak ellenére
> sem biztosítják a gyülekezési jog szabad gyakorlását, kevésbé jó magyarok,
> mint azok, akik ennek érvényesítéséért kiállnak és harcolnak. További
> példaként említhetjük azokat, akik a gazdasági életben nem veszik
> figyelembe
> a többséget alkotó magyar kistermelők és kisvállalatok érdekeit, hanem
> ehelyett a nemzetközi nagyvállalatokat kedvezményezik. Ezek az emberek
> kevésbé jó magyarok, mint azok, akik ezt nem teszik és/vagy szót emelnek
> ellene. Még általánosabban, a jó magyar a nemzetet alkotó emberek minél
> nagyobb számát kedvezményezi, az ő érdekeiket tartja elsősorban szem
> előtt,
> és nem például a nemzetközi nagyvállalatok érdekeit. Ez természetesen
> lehet
> kompromisszumra és valamilyen egyensúlyra épülő döntés is, de mindig a
> nemzetet alkotó emberek többségi érdekeinek figyelembevételével kell
> történnie. Vagyis jó magyar az, aki számára a többségi érdek, a minél
> teljesebb nemzet érdeke a döntő.
>
> A csoportérdekek viszonylatában pedig az a jó magyar, aki elsődlegesnek
> tartja a magyar nemzet természeti, megtermelt, kulturális és szellemi
> értékeinek védelmét és gyarapítását. Mindazok, akik nem ezt gondolják és
> teszik, kevésbé jó magyarok. Ezen értékek védelme és gyarapítása magában
> foglalja természeti környezetünk megtartását és óvását, a magyar munkaerő,
> áruk, találmányok, művészeti és tudományos munkák védelmét, és azt, hogy
> ezek egyre szaporodjanak. Mindazok, akik nem ezen dolgoznak, és nem
> szánják
> a nemzet által létrehozott érték, pénz megfelelő hányadát például az
> oktatás
> és tudományos munka körülményeinek és lehetőségeinek javítására, kevésébé
> jó
> magyarok, mint azok, akik ezt akarják elérni, és valóban ezt is teszik.
> Azok, akik külföldi kézbe adják földjeinket és legszebb természeti
> helyeinket, tájainkat, hogy ezzel mások tönkretegyék évezredes természeti
> és
> épített környezetünket, és ráadásul gazdagodjanak is belőle, kevésbé jó
> magyarok, mint azok, akik ezt igyekeznek megakadályozni. Azok is kevésbé
> jó
> magyarok, akik nincsenek figyelemmel kulturális örökségünkre,
> tradícióinkra,
> és még esetleg gúnyt is űznek azokból.
>
> Mivel a nemzet fenntartása és az értékek védelme és gyarapítása
> leghatékonyabban az azonos célokat kitűző és azonos érdekekért küzdő
> nemzet
> közösségén belül valósulhat meg, ezért a nemzetnek törekednie kell arra,
> hogy ezen célok és érdekek megvalósulása egy társadalmi-politikai egységen
> belül történhessen meg, ez pedig az ország - Magyarország. Ez azt jelenti,
> hogy az általános csoportcélokból és csoportérdekekből következően a
> nemzet
> egységes társadalmi-politikai szervezetbe tömörítését, egyesítését kell
> célul kitűzni, de a nyilvánvaló jelenlegi (kül)politikai nehézségek miatt
> legalább az autonómiák kialakítására kell törekedni a környező
> országokban.
> A nemzet egy országban történő újraegyesítése egyesek szemében
> revizionizmusnak, irredentizmusnak, nacionalizmusnak stb. tűnhet.
> Mindazonáltal ki kell mondani, hogy azok, akik nem ennek a legnagyobb
> csoportcélnak és csoportérdeknek megfelelően gondolkoznak a teljes nemzet
> kapcsán, kevésbé jó magyarok, mint azok, akik igen. Akinek nem fáj
> Trianon,
> kevésbé jó magyar, mint az, akinek fáj. De az is kevésbé jó magyar, aki
> ennek-bármennyire minimális-lehetőségét elveti az únos-úntalan
> hangoztatott
> "józan", pragmatista politika vagy a "reálpolitika" jegyében és nevében.
> Trianon az igazságtalanság maga, abba belenyugodni igazán magyar ember nem
> tud. Nyugat-Európa előbb vagy utóbb talán észreveszi, hogy a magyarok
> részéről tapasztalható belenyugvás hiánya, a diktátummal megbékélni nem
> tudás nem a magyarokat minősíti, hanem őket.
>
> Két lehetséges ellenvetés tehető a fenti elemzéssel szemben. Az egyik az,
> hogy ez egy nemzet-alapú meghatározása a magyarságnak, amely minden
> nemzetre
> érvényes, és ezáltal nem hordozza a magyarság specifikumait. Ez az
> ellenvetés részben igaz, részben nem. Igaz, mert ha a magyar vagy
> magyarság
> szavak helyére behelyettesítjük azt, hogy szlovák, osztrák, francia vagy
> amerikai, akkor pontosan ugyanezen szerkezetek mentén jellemezhetnénk
> ezeket
> a kategóriákat is. Nem igaz, mert a specifikumok pontosan abból adódnak,
> hogy itt a magyar helyzetről beszélünk az általános struktúrák
> segítségével.
>
> A másik ellenvetés az lehet, hogy a nemzet-alapú meghatározás eleve
> magában
> hordozza a konfliktust, ti. azt, hogyha mások is így definiálják saját
> magukat, akkor ellentét van beépítve a rendszerbe (például a magyarság
> érdekei ütközhetnek mások érdekeivel). Emiatt egyesek gondolhatják úgy,
> hogy
> a nemzet-alapú meghatározás eleve elhibázott, ezért az olyan kategória,
> mint
> a magyarság szükségtelen, rossz fogalmak. Ez a felfogás az agresszív
> szomszédoknak és a nagyhatalmaknak kedvez, akiknek viszont eszük ágában
> sincs lemondani arról, hogy magukról nemzetben gondolkodjanak, vagyis hogy
> magukat nemzet-alapúan határozzák meg. Tehát a nemzetet és ezzel a
> magyarságot elvető nézet a világ mai rendje szerint (azaz, amelyben
> nemzetek
> vannak, népcsoportok nemzetként definiálják magukat) markánsan
> magyarellenes, és ezáltal az így gondolkodók markánsan rossz példái a
> magyarságnak.
>
> A hovatartozás választása
>
> A nemzet mint csoport céljainak és érdekeinek vizsgálata után, nézzük meg,
> hogy melyek a magyarságnak mint embercsoportnak a legfontosabb jellemzői.
> Ezek a jellemzők a csoportot alkotó emberek hovatartozásával, illetve a
> hovatartozás választásával kapcsolatosak. A magyar emberek egyes
> területeken
> megválaszthatják, hogy hova tartoznak. Az alábbiakban szót ejtünk a
> lakóhelyül szolgáló földrajzi hely megválasztásáról, a preferált
> társadalmi-politikai egység, kultúra, népcsoport és nyelv választásáról.
> Mindezek alapján további ismérveket kapunk arra vonatkozóan, hogy ki
> tekinthető jó vagy kevésbé jó magyarnak.
>
> Mint földrajzi helyhez tartozó ember
>
> A magyar mint földrajzi helyhez tartozó ember fő referenciapontja a
> Kárpát-medence. A magyarok a világ ezen részén élnek több, mint ezer éve,
> ezt tekintik hazájuknak. Sok magyar azonban elhagyta ezt a vidéket, és a
> világ más tájaira költözött. Azok, akik itt maradtak, és nem is akarnak
> innen elmenni, a magyarok jobb példái, mint azok, akik elmentek, és nem is
> jöttek vissza. Mint láttuk, ez a jellemző szerepel az Értelmező kéziszótár
> meghatározásában is. Rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy a világ más
> tájain élő magyarok is magyarok, sőt lehetnek nagyon jó magyarok, de mégis
> kevésbé jó példái a magyarságnak, mint azok, akik itt élnek.
>
> Mint társadalmi-politikai ember
>
> A magyarok mint társadalmi-politikai emberek jelentős része
> Magyarországon,
> a Magyar Köztársaságban él. A Magyar Köztársaság tagja az Európai Uniónak,
> a
> magyar állampolgárok szabadon járhatnak az Európai Unió tagországaiba,
> vállalhatnak munkát stb. Nagyon sok magyar állampolgár ezáltal nemcsak
> magyar állampolgárnak, hanem az Európai Unió polgárának is tekinti magát.
> Számos olyan magyar állampolgár van, akinek ilymódon az identitása
> elsősorban inkább az Európai Unióhoz, Európához kapcsolódik, mint
> Magyarországhoz. Azok, akik elsősorban Európához (vagy a még szélesebb
> nagyvilághoz) kapcsolódnak fő identitásukat tekintve, kevésbé jó példái a
> magyaroknak, mint azok, akiknek önazonossága elsősorban magyar és csak
> másodsorban európai (vagy nagyvilági).
>
> Mint egy kultúrához tartozó ember
>
> A magyarok (legalábbis az ideális esetben) a magyar kultúrába születnek
> bele, és abban nőnek fel. A magyar kultúra dominánsan keresztény kultúra,
> amely Szent Istvánnal, vagy lehet, hogy még előbb kezdődött. Ennek
> következtében mind a magyar magas kultúrát, mind a magyar mindennapi
> kultúrát átitatja a kereszténység. Azok, akik ezt a keresztény kultúrát
> (vagy a kereszténység gyakorlását) elvetik, jelentőségét kisebbítik, vagy
> éppen gúny tárgyává teszik, kevésbé jó példái a magyaroknak, mint azok,
> akik
> élik a keresztény kultúrát, jelentőségének megfelelően kezelik és a kellő
> tisztelettel viszonyulnak hozzá.
>
> Mint népcsoporthoz tartozó ember
>
> Magyarországon a magyarokon kívül két jelentős nemzetiség él: a cigányság
> és
> a zsidóság. A nemzetiségek közé sorolom a zsidóságot is, amely ugyan
> hivatalosan nem nemzetiség, viszont eltérő kulturális gyökerei miatt,
> amelyek a mai napig hatnak, és amiatt, hogy nagy számban történő
> betelepülésük viszonylag késői, nemzetiségként történő kezelésük
> indokoltnak
> tűnik. Természetesen ez a különbségtevés nem indokolt azokban az
> esetekben,
> amelyekben akár a cigányság, akár a zsidóság megkülönböztethetetlenül
> egybeolvadt a magyar többséggel kultúráját, szokásait stb. tekintve.
> Viszont
> ezen nemzetiségek saját kultúrájukat, vallásukat, szokásaikat stb. megőrző
> tagjai, akik még hangsúlyt is fektetnek e különbségek fenntartására,
> kevésbé
> jó példái lesznek a magyarságnak, mint a magyarok vagy a tőlük
> kulturálisan
> megkülönböztethetetlenné vált cigányok és zsidók.
>
> Mivel ezen a ponton különösen nagy érzékenységre lehet számítani a jelen
> politikai közéletben, hadd tegyem újra világossá, hogy hogyan értem a
> fenti
> bekezdést. Az, hogy melyik népcsoportba tartozunk, hogy milyen
> származásúak
> vagyunk csak egyik jellemzője a kategóriának. Csak és kizárólag ezen
> jellemző viszonylatában mondhatjuk azt, hogy aki nem a magyarhoz mint
> népcsoporthoz tartozik, hanem valamilyen másikhoz, kevésbé prototipikus
> tagja a kategóriának. De ez csak egy jellemző! Más tekintetben, vagy főleg
> az összes jellemzőt figyelembe véve, viszont ugyanez az ember lehet a
> magyarság kategóriájának prototipikusabb, jobb tagja, mint az, aki magyar
> származású (a magyarhoz mint népcsoporthoz tartozik).
>
> Mint nyelvet beszélő ember
>
> Gyakori meghatározása a magyarságnak az, hogy magyar az, aki magyarul
> beszél. Ez a jellemző egyedül is gyakran használt, és más jellemzőkkel
> együtt is szerepel, mint például az Értelmező kéziszótár meghatározásában.
> (Az a kérdés, hogy a magyar nyelv milyen mértékben finnugor eredetű, az
> érvelés szempontjából irreleváns, ezért nem is foglalkozom vele.) Valóban,
> ez a jellemző igen fontos, és azok, akik magyarul beszélnek, jobb tagjai a
> magyarság kategóriájának, mint azok, akik nem. Azok is kevésbé jó tagjai a
> magyarság kategóriájának, akik ugyan magyar anyanyelvűek, de valamilyen
> meggondolásból nem használják anyanyelvüket. Ugyanakkor, a magyarul tudás
> nem szükséges és elégséges feltétele a magyarságnak. Lehetnek olyan
> emberek,
> akik magyarul nem vagy alig tudnak, de más területeken rendelkeznek a
> magyarság olyan jellemzőivel, amelyek a kategória tagjaivá teszik őket, ha
> nem is prototipikus tagokká.
> Vagyis a fenti esetekben a hovatartozás kérdése gyakran a hűség kérdése.
> Aki
> hűséges szülőföldjéhez, népcsoportjához, országához, kultúrájához és
> nyelvéhez, jobb példája a magyar kategóriájának, mint aki nem.
>
> A magyar prototípusa
>
> A fentiek fényében vizsgáljuk meg, hogy ki a prototipikus magyar, a
> magyarság legjobb példája. Az elemzés alapján a prototipikus magyar a
> következő jellemzőkkel rendelkezik:
> A magyar prototípusa az,
> akinek elsődleges célja a a magyar nemzet fenntartása;
> aki tetteiben a nemzetet alkotó emberek minél nagyobb számát
> kedvezményezi,
> az ő érdekeiket tartja elsősorban szem előtt;
> aki számára a többségi érdek, a minél teljesebb nemzet érdeke a döntő;
> akik a magyarok szabadságjogait, esélyegyenlőséghez való jogát, az
> elfogadható élethez való jogát elsődlegesnek tartják, és ezeknek
> megfelelően
> is cselekszenek, illetve ezen jogok biztosításán fáradoznak;
> aki elsődlegesnek tartja a magyar nemzet természeti, megtermelt,
> kulturális
> és szellemi értékeinek védelmét és gyarapítását;
> aki a nemzet egységes társadalmi-politikai szervezetbe tömörítésére,
> egyesítésére, de legalábbis a különböző magyar autonómiák megteremtésére
> törekszik a környező országokban;
> akik a Kárpát-medencében maradtak, és nem is akarnak innen elmenni;
> akik önazonosságukat elsősorban Magyarországban találják meg;
> akik a keresztény kultúrát élik, ezt jelentőségének megfelelően kezelik,
> és
> a kellő tisztelettel viszonyulnak hozzá;
> akik a magyar nemzetnek nem az elkülönültségre törekvő tagjai;
> akik magyarul beszélnek;
> akik magyarságukat a nemzet fogalmából kiindulva határozzák meg.
>
> Ezek a jellemzők együttesen adják meg és írják le a magyar, mint rögtön
> látni fogjuk, az "ideális magyar", prototípusát. Első látásra a jellemzők
> túlságosan általánosnak, absztraktnak tűnnek, pontosan olyan lózungoknak,
> amelyeket a politikusok előszeretettel használnak. Ha a jellemzőket csak
> önmagukban vesszük, akkor szinte minden magyar politikus (és nem
> politikus)
> prototipikus tagja a magyarság kategóriájának. Az ördög azonban azokban a
> részletekben van, amelyekre az egyes jellemzők tárgyalása során igyekeztem
> felhívni a figyelmet. Egy további fontos tényező a jellemzők értékelése és
> az egyes emberek megítélése során az, hogy a szavak, a meghirdetett
> gondolatok mennyire esnek egybe a tettekkel. A magyarság kategóriájának
> legjobb példái azok, akiknek életében, tevékenységében az általános de
> szép
> szavakat, gondolatokat az ezeknek megfelelő szép tettek követik.
>
> Annak, hogy valaki a magyarság legjobb példájává (prototípusává) válhasson
> további feltétele az, hogy mindazt a szépet, amit gondol, mond és tesz a
> fenti jellemzők kapcsán őszintén gondolja, mondja és tegye (és ne például
> önző érdekből). Ha például valaki a Himnuszt minden egyes alkalommal
> feszes
> vigyázzállásban és a szíve fölé tett kézzel hallgatja végig, de más
> jellemzők esetében nyilvánvalóan nem a prototipikus tulajdonságoknak
> megfelelően beszél és cselekszik, élhetünk a gyanúperrel, hogy az illető
> nem
> őszintén tartja tiszteletben egyik nemzeti szimbólumunkat. (Persze az is
> lehet, hogy igen, de az illető a többi ismérvnek való nem-megfelelés miatt
> akkor sem tartozna a magyarság legjobb példái közé.) Aki őszintén
> gondolja,
> mondja, teszi a fentieket, jobb magyar, mint az, aki nem. Az őszinteséget
> felfoghatjuk mint egy metajellemzőt, amely egy magasabb szintű jellemző a
> többinél, és amely mindegyikre vonatkozik.
>
> Ha azonban komolyan vesszük a prototípus fenti jellemzőit, akkor az is
> kiderül, hogy nem nagyon könnyű következetesen és "életvitelszerűen" a
> magyarság legjobb példájának lenni gondolatainkban, szavainkban és
> tetteinkben egyaránt. (Gondoljunk csak például a Tesco csábítására, amely
> olcsóságával azt éri el, hogy a vásárlók nem a magyar kis- és
> középvállalkozásokat vagy nem a kistermelőket kedvezményezik.) Egy kicsit
> a
> prototipikus magyarság olyan, mint az igazi kereszténység. Ahogy igazi
> kereszténynek sem könnyű lenni, úgy igazi magyarnak sem. Éppen ezért a
> fenti
> jellemzőkkel leírható magyar az "ideális magyar". Vagyis a fenti
> prototípus
> egy idealizáció, melyhez legtöbben csak közelíthetünk, de teljesen el nem
> érhetjük.
> Tehát a fenti jellemzők együttes teljesülése írja le a magyarság legjobb
> példáját, az "ideális magyart". Ha azonban a jellemzők közül bizonyosak
> nem
> teljesülnek, a magyarság kategóriájának kevésbé jó tagjaival állunk
> szemben.
> A magyar nyelv világosan rámutat egy ilyen nem-prototipikus, nem-ideális
> esetre: a magyarkodóra. Ha a szót használjuk, ennek mindig pejoratív
> értelme
> van. A magyarkodás egyik lehetséges esete az, amikor valaki külső
> megnyilvánulásaiban (főleg a szimbólumok használatában) erőteljesen
> hangsúlyozza magyarságát, de ez nem jár együtt az ideális tagot jellemző
> többi ismérv teljesülésével. Egy másik, bár kevésbé látványos
> nem-prototipikus eset az, amikor valaki tetteiben nyilvánvalóan "ellene
> dolgozik" a magyarság legfontosabb céljainak és érdekeinek valamilyen vélt
> (vagy esetleg több ember által is valósnak tartott) lokális érdek miatt.
> Erre példa lehet, amikor a nemzeti oldalon álló önkormányzatok értékes
> területeket, épületeket stb. adnak el úgy, hogy ezzel globális nemzeti
> célok
> és érdekek sérülnek. Ez a jelenség rámutat arra is, hogy az ún. nemzeti
> oldal tagjai nem feltétlen, vagy nem minden esetben, jobb példái a
> magyarságnak, mint mások. Vagyis mondandóm nem az, hogy a nemzeti oldalon
> állók mindig és mindenben a jó magyarok, míg a liberálisok mindig és
> mindenben a rosszak. Vannak a nemzeti oldalon belül is kevésbé jó
> magyarok.
>
> Az ideális magyar a magyarság kategóriájának egyik lehetséges prototipikus
> tagja, hasonlóan ahhoz, ahogy van ideális szerelem vagy ideális férj (vagy
> feleség) is. Azonban ahogy van sztereotipikus férj és feleség, úgy a
> magyarságnak is vannak sztereotípiái. Az ideális magyarral együtt a
> sztereotipikus magyar is a kategóriának prototipikus tagja, amely sokak
> fejében létezhet, és amely valószínűleg változatosabb, mint az ideális
> magyar prototípusa. A magyar sztereotípiája például magában foglalhatja
> azt,
> hogy a magyarok pesszimisták, hogy a "jég hátán is megélnek", hogy
> emocionálisak stb.
>
> Az idealizációknak és a sztereotípiáknak mint a kategóriák prototipikus
> tagjainak más társadalmi-kulturális funkciója van. Egy kategória ideális
> tagja általában azt a célt szolgálja, hogy az emberek hozzá képest építsék
> fel, alkossák meg elvárásaikat, és rajtuk keresztül határozzák el,
> tervezzék
> meg milyenekké szeretnének válni. A sztereotípiák társadalmi szerepe
> inkább
> az, hogy például velük megbélyegezzünk vagy kigúnyoljunk másokat. Ebben a
> munkában nem foglalkoztam a magyarság sztereotípiáival.
>
> Következtetések
>
> A "Ki a magyar?" kérdésre nem adható egyszerű, rövid, lényegi jellemzők
> stabil csoportjából álló szótári definició. A magyarság kategóriája más
> kategóriákhoz hasonlóan egy (vagy esetleg több) prototipikus tag köré
> szerveződő kategória. A kategóriát a nemzet fogalmából kiindulva próbáltam
> leírni. A nemzet fogalmából kiinduló meghatározás központi eleme a
> kategória
> ideális tagja. Az ideális magyar szolgáltatja a kategória prototípusát. A
> dolgozat egyik eredménye ennek az ideális tagnak a leírása, beazonosítása
> bizonyos jellemzők segítségével. A kategóriának azonban az így leírt,
> beazonosított prototipikus tagon kívül számos más tagja van. Ezeket a
> tagokat, a magyarság kategóriájának ezen példáit a dolgozat igyekszik az
> egyes jellemzők elemzése során bemutatni. A kategória nem prototipikus
> példái egy vagy több jellemzőben eltérnek a prototipus jellemzőitől.
> Ezáltal
> a kategórián belül (a prototípuson kívül) nagyszámú nem-prototipikus
> tagot,
> példát találunk.
>
> Dolgozatomban arra is vállalkoztam, hogy megválaszoljam azt a kérdést is,
> hogy "Kinek van igaza?" abban a vitában, amely a liberális értelmiség (és
> követői), valamint a nemzeti oldal véleményformálói (és követőik) között
> zajlik. A vita akörül folyik, hogy a liberálisok beletartoznak-e a
> magyarságba kategóriájába (ahogy a nemzeti oldal gyakran felveti),
> illetve,
> hogy a liberálisok egyenértékű tagjai-e a magyarság kategóriájának (ahogy
> azt a liberális értelmiség állítja). Én úgy gondolom, hogy sem a nemzeti
> oldal felvetése, sem a liberális értelmiség állítása nem igaz. A dolgozat
> alapján világossá kellett válnia, hogy a liberális értelmiség tagja ugyan
> a
> magyarság kategóriájának, de nem annyira prototipikus, "jó" tagja a fenti
> jellemzők fényében, mint azok, akik a nemzeti oldalon állva teljesítik az
> olyan prototípust jellemző feltételeket, mint a magyarság mint nemzet
> céljainak és érdekeinek elsődlegesként kezelése.
>
> Mivel ebben a valós és specifikus értelemben a liberális értelmiség
> valóban
> nem annyira jó vagy prototipikus tagja a magyarságnak, mint azok akik
> közelebb állnak jellemzőik tekintetében az ideális magyarhoz, le kell
> számolnunk azzal a liberális tétellel (vagy inkább propagandával), hogy a
> liberálisok (a használt értelemben) ugyanolyan teljes és egyenlő tagjai a
> magyarság kategóriájának, mint azok, akiket a dolgozatban a "nemzeti
> oldalon" álló ideális tagként írtam le. A liberálisok állítása
> nyilvánvalóan
> nem állja meg a helyét. Ha egyszer valakinek nem elsődleges célja a a
> magyar
> nemzet fenntartása, tetteiben nem a nemzetet alkotó emberek minél nagyobb
> számát kedvezményezi, az ő érdekeiket tartja elsősorban szem előtt,
> számára
> nem a többségi érdek, a minél teljesebb nemzet érdeke a döntő stb., akkor
> ez
> az ember a dolgok logikájából fakadóan nem lehet ugyanolyan prototipikus,
> vagyis jó magyar, mint az, akire ezek a jellemzők mind érvényesek.
> Természetesen a liberálisok sem egyformán "kevésbé jó" tagjai a
> magyarságnak, hanem több vagy kevesebb ideális jellemzővel
> rendelkezhetnek,
> és amennyiben az ideális tag jellemzői nagy számban érvényesek rájuk,
> lehetnek a kategóriának jobb tagjai is, mint a nemzeti oldalon állók közül
> sokan (mint például a csak szavakban nemzeti oldalon állók).
>
> Csak reménykedni lehet, hogy a liberális értelmiség van annyira nyitott,
> hogy legalább intellektuális szinten elfogadja a dolgozat elemzését és
> eredményeit. Ha és amennyiben ez megtörténik, akkor a liberális
> értelmiségnek meg kell értenie azt is, hogy az ország irányítására miért
> formálhat több jogot a nemzeti oldal, mint ők, és hogy miért kellett volna
> már régen átadnia az ország irányítását a nemzeti oldalnak. Pusztán azért,
> mert a nemzeti oldal java prototipikusabb, így "jobb magyar"-abban a
> nagyon
> egyszerű és világos értelemben, ahogy a dolgozat ezt a fogalmat használja.
> Ebben a kijelentésben nincs sem rasszizmus, sem antiszemitizmus, sem
> nacionalizmus, sem irredentizmus, sem semmilyen "izmus". Csak az van
> benne,
> hogy a fenti elemzés alapján és a józan paraszti ész szerint
> Magyarországot
> azoknak kell irányítaniuk, akik prototipikusabb, jobb magyarnak, inkább
> magyarnak tekinthetők, mint azok, akik az ország irányítását már évek óta
> végzik, fittyet hányva a prototipikus, az ideális magyarság jellemzőire.
> Tulajdonképpen a liberális értelmiségnek kellene leginkább megdöbbennie
> azon, hogy ennek ellenére egy demokráciában ilyen régóta ők vannak
> hatalmon
> egy országban, melyet Magyarországnak hívnak.
>
> A fenti elemzés magyarázatot ad arra is, hogy miért kényszerül a hatalmon
> levő liberális értelmiség állandó hazudozásra. Azért, mert az emberek
> megfelelően nagy számával kell elhitetnie, hogy a magyarság érdekeiért, a
> nemzetért cselekszik. Ha nem ezt teszi, a lepel lehullana, a hatalomból
> pillanatok alatt kiesnének, és még a kisszámú szavazóikat is elvesztenék a
> következő választásokra. Marad számukra az a kiút, hogy elhitessék velünk
> azt, hogy ők ugyanolyan értelemben magyarok, mint a prototípus szerinti
> magyarok. Ez nyilvánvalóan csak hazugsággal érhető el.
>
> Vitathatatlan azonban, hogy a hatalom a jog szerint jogosan van a
> kezükben,
> elvégre jogilag teljes jogú állampolgárokról van szó, akiket
> megválasztottak. Ami nincs rendjén az az, hogy hatalmas űr tátong az
> "állampolgári teljes jogúság" és a "teljes, a prototipikus magyarság"
> között. Valószínű, hogy ebben az országban nem lesz sem a fejekben, sem a
> lelkekben, sem a szavakban, sem a tettekben nyugalom addig, ameddig az a
> paradoxon nem szűnik meg, vagy jelentősen nem csökken, hogy Magyarországot
> olyan jogilag, politikailag teljes jogú állampolgárok irányítjak, akiknek
> "magyarság indexe" ilyen alacsony vagy szinte nem-létező. A nemzet egyre
> nagyobb része számára elviselhetetlen állapot, hogy a jogi értelemben vett
> magyarság ilyen mértékben elválhasson a nemzet-alapúan definiált
> magyarságtól, nemcsak a politikában, hanem a kultúrában, a médiában és a
> felsőoktatásban is. Véleményem szerint az ún. rendszerváltásnak ez a
> legnagyobb anomáliája, legkevésbé kívánatos és legfájóbb öröksége.